Az I. világháború kezdetéig az épületben orfeum működött. A háború kitörésekor a "szórakoztató palota" bezárt, az orfeum aranykora, s ezzel együtt a "boldog békeidők" nosztalgikus érája is véget ért. Budapest vezetése 1923-ban úgy döntött, hogy az operett kapjon saját otthont.
A Fővárosi Operettszínház megnyitásával a magyar fővárosban is megkezdődött az "ezüst operett" korszaka - a műfaj a Népszínház és a Király Színház után új, végleges otthonra talált. A színház története során legfőbb szempont volt a klasszikus operett hagyományainak ápolása és modern művészi megoldások általi gazdagítása. Budapest, akárcsak Bécs, az operett fővárosa, ahol a legmagasabb színvonalú hagyományőrzés mellett a műfajt új ízekkel fűszerezik.
Az intézmény kéttagozatú, igazi zenés népszínház, mely magyar operetteket és ennek mai utódait, kortárs magyar musicaleket tűz műsorra, több, az ifjúságnak szóló, irodalmi-történelmi alapú musical mellett. Évente mintegy 500 előadást játszik, közel 400 ezer nézőnek, így ma ez Magyarország egyik leglátogatottabb teátruma.
Világszerte elismerik, hogy a magyarok énekelik-játsszák egyedül az operettet lendületes muzsikával, hévvel, tűzzel, akrobatikus táncokkal, gazdag látványvilággal és megdöbbentő érzéki-érzelmi viharokkal. Amikor a Budapesti Operettszínház bemutatta A Csárdáskirálynőt Németországban, a Frankfurter Allgemeine Zeitung azt írta: "Sok városban található olyan hely, ahol jó zenét hallgathatunk. Az operettnek csak egy biztos címe van: Budapest, Nagymező utca 17."
A társulat rendszeresen turnézik külföldön, Európától Ázsiáig számos országban megfordult már operett - és musical-produkcióival, gálaelőadásaival. A Budapesti Operettszínház 2011 őszén, szoros nemzetközi versenyben elnyerte a világ egyik legszebb meséjéből készült, A Szépség és a Szörnyeteg című musical kizárólagos előadásjogát német nyelvterületen. A Superbrands és MagyarBrands elismerő címmel kitüntetett intézmény rendszeresen szervez rangos nemzetközi zenei versenyeket.
