A város területén az emberi tevékenység nyomai az őskor óta megtalálhatóak. Többségében a rómaiak és a középkori magyar település emlékei közül maradtak fenn feliratos kőfaragványok. Az oszmán hódítás kezdetén a falu elnéptelenedett, majd a XVII. század első felében Buday Bornemissza Bolgár Pál ügyvéd bácskai falvainak rác lakosságából az oszmánok engedélyével újratelepítette.
1661-től az ügyvéd lányának férje, felsővattai Wattay I. Pál, lett a település keresztény ura. Az ő unokája, III. Pál 1750 és 1773 között, építette fel barokk stílusban a kastélyt. A földszintes, árkádos, manzárdtetős épület oromzatán a rokokó kőfaragvány a kastély építőjének címerét mutatja.
A kastély dombjáról gyönyörű kilátás nyílik Szentendre, a sziget és Dunakeszi-Fót irányába. Itt volt a család Pomáz és Kiskőrös közötti birtokainak központja. A kastély kétszintes pincéjéhez több mint száz méteres, szekérrel is járható alagútrendszer vezetett.
A Wattay família a közbirtokossági központja kiszolgálására, a magyar mellett, német és szlovák lakosságot telepített. A kastély alatt felépítették a látványos katolikus és ortodox, majd a református templomot is. A Wattay família tagjai (Teleki, Kubinyi, Fáy, Szemere, Okolicsányi, stb. családok) rendszeresen üléseztek a kastélyban.
A kastély Wattay Borbála lánya Róth Johanna Teleki Józsefné révén a gróf Teleki család tulajdonába került, de a Wattayak 4 szobát továbbra is használhattak. A Teleki család a XIX. században eklektikus stílusban átépítette, majd 1926 és 1930 között felújította, és 1944 végéig lakta a kastélyt. A hagyomány szerint a Magyar Tudományos Akadémia első elnöke, Teleki József itt írta tanulmányit.
