Egy siófoki hétvége és az Oxigénbár – tapasztalatok

Siófoki víztorony

Izgalmas és élményekben gazdag hétvégét töltöttünk Siófokon. Fizettem a SZÉP Kártya segítségével – tényleg nem nehéz, Istvánnak igaza volt. Még biciklit is béreltünk a szabadidő alszámla keretéből. A szállás remek volt. Siófok, jövőre is visszatérünk!

Sziasztok!

Hű, olyan hétvégénk volt! Elképesztően jól sikerült! Nem elég, hogy talán végig kóstoltuk Siófok összes fagyizójának kínálatát, de még Kata mamát is megbicikliztettük. A srácok találtak a Petőfi sétányon egy kerékpár kölcsönzőt, ahol bringót is lehet bérelni, igaz, maximum két órára, de a Mamának ennyi elég is volt belőle.

Aztán, István és a gyerekek komolyan nyeregbe pattantak, mi pedig Kata mamával egy hatalmas sétát tettünk. A kölcsönzőtől elsétáltunk a Calypso Cafe-ig. Kicsit aggódtam, mit szól a gyalogláshoz anyósom, de megnyugtatott. Azt mondta, visszafelé legfeljebb megyünk vonattal. És tényleg. A biciklis csapat Siófok vasúti megállónál van, mi meg elsétáltunk egészen Balatonszéplak felsőig. Fel sem tűnt.

Ez a Calypso egyébként varázslatos hely, igazán hangulatos étterem. Rá is telefonáltam a gyerekekre, hogy ha megéheznek, itt megtalálnak bennünket. Finomat ettünk, így ezt a helyet megjegyzem magamnak. Nekem nagyon tetszik ez a fajta hangulat, ami itt a Calypso-ban fogadott. A SZÉP kártyát gond nélkül elfogadták, a fizetés is könnyen ment. Lehet, gyakrabban fogom használni a pihenőkártyát.

A fiatalok az ebéd után újra drótszamárra ültek. Láttam Istvánon, hogy ő inkább pihenne, de még hősiesen tekert tovább. Mamával végül nem vonattal mentünk vissza, hanem sétáltunk. Őszintén megvallva, határozottan jól esett a séta, bár finom, könnyű ételeket ettünk. Visszafelé menet Kata mamával felkerestük az ország első Oxigénbárját is, a felújított Víztoronyban. Elképesztő az a panoráma, és jól esett a kedvenc vizem kortyolgatása egy ilyen helyen. Igaz, a Szentkirályi Oxigénbárban nem használható még a kártya, de képzeld, Kata mama „hívott meg” a friss levegőre, ő fizette a belépőinket.

A szállással egyébként elképesztő szerencsénk volt. A Battyhány utcában sikerült apartmant találni, ami a SZÉP Kártya elfogadóhelyek között is szerepel. Az, hogy még volt elég szabad kapacitása, az ebben az időszakban kisebb csoda. A vonattal érkezőknek jó hír, hogy a vasútállomáshoz is egész közel van.

Kora estére aztán hulla fáradtan, de teli élményekkel hazaért a tekerős trió is. Igaz, Évi rögtön teli szájjal csacsogta, hogy Ádi majdnem hatalmasat esett. Ádám persze rögtön megtalálta a magyarázatot. Én persze izgatott lettem, de István megnyugtatott, hogy semmi érdemi nem történt, szerencsére.

Másnap mentünk egy kört a Talizmán Yachttal. Gyönyörű egy hajó. Hatalmas, lenyűgöző, ráadásul még a gyerekek is élvezték az utat a Balaton hullámain. Egyáltalán nem unatkoztak, mint ahogy azt előre beharangozták. Később megnéztük az Ásvány Múzeumot. Ádám rögtön elkezdte összehasonlítgatni az otthon tartott ásványait, és a kiállított darabokat. Benéztünk a Tojásmúzeumba is. Ádám rögtön mondta is Évinek, hogy akkor húsvétra milyen tojást fessen neki. Évi erre közölte, hogy rendben, de Ádi felejtse el a szódás locsolást, különben záptojást kap…

Azt hiszem, mindannyiunk nevében elmondhatom, hogy nagyszerű hétvégénk volt. Érdemes volt elmenni Siófokra.


Both comments and pings are currently closed.

Comments are closed.

Powered by WordPress | Thanks to DJ and Addicting Games