Fodor Vízitúrák - Nyíregyháza

Amikor nem aszfalton, hanem puha homokon taposol, amikor a kenud mellett a folyóparton öreg fák sora vonul, nem pedig a szokásos reggeli körúti autókaraván, akkor rádöbbensz, hogy milyen embernek lenni. Csak egyszerűen embernek, nem a munkád rabjának, akire mindenki csak úgy tekint, mint a szakmája egy képviselőjére. A folyón nem kell tanárnak, rendőrnek, esztergályosnak vagy papírtologatónak lenned. Itt csak érezned kell, hogy a szél fújja a hajad, a nap égeti a bőröd, az eső végigmossa az arcodon.

Este az izmaidban érzel minden lehúzott métert, amit a két karod erejével tettél meg, és egy furcsa érzés mocorog benned. Éhség. Olyan éhséget érzel, amilyet csak egy vízen töltött nap után érezhet az ember. Nagyobb étvággyal fogyasztasz el egy nagy tányér babgulyást egy karéj kenyérrel, durván ácsolt faasztalról, mint bármelyik menő belvárosi étteremben egy komplett menüsort.

Persze egyszer ennek is vége lesz. Kocsiba ülsz és irány a város. Jöhet újra a tömeg, a forgalmi dugók, a BKV, a reggeli munkakezdés a savanyú kollégákkal. De hazaviszel egy érzést, amit aztán sehogy sem tudsz megfogalmazni a barátaidnak. Elmeséled a hihetetlen poénokat, nevetnek, de látod rajtuk, hogy nem értik, miért fogsz egy év múlva visszamenni.

Mert a vízitúra élmény.